Hogyan tovább Magyarország?

 

            Az Európai Unió ránk kiszabott diktátumát vissza kell utasítanunk; az áprilisi népszavazáson meg kell mutatnunk ország-világ előtt, hogy Magyarország polgárai többre becsülik hazájuk jövőjét, önmagukat és utódaikat annál, mintsem hogy harmadrangú tagjai legyenek bármiféle integrációnak. Az áprilisi NEM-mel kinyilvánítjuk önbecsülésünket, ragaszkodásunkat elemi nemzeti érdekeink iránt. A nemzetet valóban képviselő pártok tagjainak pedig kötelességük, hogy a világ elé tárják, és ne elfedjék a magyar érdekeket.

 

1.     Magyarország polgárai csak egyenrangú félként –hátrányos megkülönböztetés nélkül- hajlandók a csatlakozásra!

2.     Ha 2004-ben csatlakoznánk az EU-hoz, azt kockáztatnánk, hogy a határainkon túli magyarság és hazánk között a mi „igen” szavazatunk merevítené meg a keleti és a déli határokat Nemhogy a határok „légiesítése” következne be, hanem az erdélyi, vajdasági, a kárpátaljai magyarságot egy új, és ki tudja hány évtizedre megmerevített schengen-i határral zárnánk el az anyaországtól. Erről ma senki nem beszél!

3.      Újabb kockázatot jelenthet, hogy Románia –mint már néhányszor a történelem során- úgymond „megelőz” minket, és akkor az Erdély és Magyarország közötti határ ezáltal válhat merevvé, ismét a mi kárunkra. Ez így egy ördögi kör.

4.     Feloldása azonban mégis lehetséges a nemzeti érdekek határozott érvényesítésével.

a.      Kettős állampolgárság megteremtése minden határon túl élő magyar számára. (Lásd. Izraelt és a világban bárhol élő zsidóságot!), és akkor, és csak akkor képzelhető el megnyugtatóan, a magyarság szétszakítása nélküli,

b.     a kiharcolt, egyenlő feltételekkel, akár Romániával együtt történő csatlakozás 2007-ben, vagy azután.

5.     A nemzetet valóban képviselő pártok kötelessége ezt a sajátos helyzetünket megértetni a Nyugattal, és ezt a megoldást kikövetelni Brüsszeltől. Ha ez nem történik meg: „Van élet az Európai Unión kívül is!”

 

 

Jobb Kor Polgári kör, Budakeszi

2003. január 6.