Kérés a Fidesz MPSZ vezetőihez

 


Orbán Viktor elnök úr 2005. február 16-i évértékelő beszédének központi gondolatához („Hallgassuk meg egymást!”) kapcsolódva egy olyan polgári kör tagjaiként fordulunk Önökhöz, amely közösség civil felelősségét átérezve a  külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállításáért folytatott aláírásgyűjtésben, majd a népszavazást megelőző kampányban intenzíven vett részt.


Véleményünk, hitünk szerint a referendum eredménytelensége a magyar történelem egyik legnagyobb szégyenfoltja, hasonló tragédia, mint 1956. november 4-e (Karátson Gábor), "önként vállalt Trianon", (Duray Miklós, Magyar Református Egyház Zsinata), a "nemzet erkölcsi értelemben vett megszűnésé"-hez vezető út (Czakó Gábor).

 

Azonban, mint nemzete sorsát cselekvéssel alakítani kívánó és képes, és nem csak az eseményekkel sodródó, azokat passzivitással elfogadó polgárok valljuk: minden tragikus helyzetben kell keresnünk és meg is találnunk a kiutat.

 

Fájdalommal vettük tudomásul, hogy 2004. december 20-án, nem sokkal az eredménytelen, de mégis többségi "igen"-nel végződő népszavazás után, a mai ellenzék nem használta ki a parlamenti demokráciában törvény adta lehetőségét, egy potenciálisan egyedüálló politikai konstellációt, hogy a kétharmados törvény eszközével élve rákényszerítse a magyar Országgyűlést: csak akkor ratifikálja az Európai Unió alkotmányát, ha azt megelőzően törvényt alkot a határainkon túl élő magyarok magyar állampolgárságának megadásáról, ill. visszaállításáról.

Nem értjük, hogy a mi választott képviselőink - tisztelet a kivételnek - miért nem éltek ennek a kényszerítő erejű számunkra kedvező politikai helyzetnek a kihasználásával, amely lemoshatta volna rólunk a korábban keletkezett szégyenfoltot!

 

Annál is inkább nem értjük, és azóta is értetlenül állunk e jelenség előtt, mivel az EU alkotmányának elfogadására  még teljes két év állt volna rendelkezésünkre. Miért kellett nekünk ismét érthetetlen szervilizmussal, a 25 tagország közül másodikként - Litvánia után - ratifikálni egy olyan alkotmányt, amelyről a magyar választópolgárnak nincsenek ismeretei, annyit tudhat csupán, hogy mellőzi a keresztény értékekre való utalást, valamint a nemzeti közösségek autonómiáját, - egy olyan alkotmányt, amelyről számtalan tagország polgárai népszavazással döntenek majd, mint Lengyelország, Anglia, Franciaország, Spanyolország, Csehország stb., legkésőbb 2006-ban.

 

És nem értjük e mulasztást azért sem, mert az EU-s alkotmány december 20-i elfogadását megelőzően, december 16-án Körömi Attila független országgyűlési képviselő benyújtotta a Parlamentbe   T/13449. számon a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslatát. Ennek megvalósulását is jelenthette volna a négy nappal későbbi kényszerítő erejű kétharmados törvény kihasználása!

        

Örömmel fogadtuk viszont, hogy 2005. február 8-án, amikor Körömi Attila képviselő újabb önálló indítványt nyújtott be a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról, a Parlament Rendészeti Bizottságában a Fidesz képviselői támogatták azt - sajnos a kormánypártok képviselői nem.

 

A döntés lehetősége az Önök kezében van!

 

Kérésünk tehát a következő, Önökhöz, mint választott képviselőinkhez a magyar Parlamentben:

 

A jövőben kezdeményezzenek, vagy támogassanak minden olyan törvényjavaslatot, amely a meglévő, az 1993-as állampolgárságról szóló törvény pozitív megváltoztatására irányul, hogy a határainkon túl élő nemzettársaink megkapják végre a tőlük, vagy felmenőiktől jogtalanul elrabolt státuszt, a magyar állampolgárságot  - amint ezt megtette számtalan EU-s és EU-n kívüli ország törvényhozása: a spanyolok, a portugálok, a franciák, a finnek, az olaszok, az írek, a görögök stb. valamint szomszédaink közül a románok, a horvátok és a szerbek!


Kérjük: a jövőben minden kétharmados törvény megszavazásánál a két ellenzéki párt szabja feltételül a külhoni magyarok magyar állampolgárságáról szóló törvény megalkotását!


Erre Önöknek törvényes joguk és lehetőségük van, és - úgy látjuk - a jelen helyzetben csak így moshatjuk le magunkról a történelmi szégyent. A határon túli magyar szervezetek pedig egyöntetűen kiállnak e határokon átívelő nemzetegyesítő szándék mellett. Mindannyiunk felelőssége, hogy egy erős, 15 milliós nemzetté váljunk, egy nemzetet teremtsünk újjá!

 

Törekvésünket előre is megköszönve

 

Budakeszi, 2005. február 20.

 

 

 

Jobb Kor Polgári Kör, Budakeszi