Nektek mi jut eszetekbe a mai napról?
(2003. július 4.)

 

 

Nektek mi jut eszetekbe a mai napról, az ún. Hídi Csata évfordulójáról? Egy év telt el azóta, hogy jelenleg uralkodó pártunk és kormányunk bebizonyította, hogy fél a tiszta lelkiismeretű emberektől, retteg a demokratikus vélemény-nyilvánítástól és nem válogat eszközökben, hogy érdekeit védje.

 

Részemről ma reggel – mint általában – átautóztam az Erzsébet-hídon. A látványtól görcsbe rándult a gyomrom. A járdák magas vaskorlátokkal szinte hermetikusan lezárva, a szélső sávok elkerítve, 10 méterenként egy-egy gázálarccal felszerelt rendőr, autómentők tömkelege (csupa maszek autó-elszállító – milyen lelke van egy ilyen embernek?), a híd bekamerázva, a környékben rabszállító autók és rohamrendőrök, stb. Ha nem a saját szememmel látom, talán nem is hiszem.

 

Szerintetek ilyen egy takarékos kormány? A 150 körüli békés tüntető ellen felvonultatott arzenál költségeit melyik kormánytag fizetéséből gazdálkodták ki? Van fogalmatok, mibe került vajon mindez a „játék” nekünk. Nekem nincs. A szintén ma (újra)avatott szekszárdi Duna-hídra ugyan ki merték írni, hogy az adófizetők pénzéből 23 milliárd forintot költöttek el rá. A másik hídra, az Erzsébetre, nem merték kiírni, mennyit loptak ki ezért az akcióért (helikopterestül, vizirendőröstül) a közkasszából.

 

Szerintetek átpolitizált a rendőrség? Pártunk és kormányunk a közelmúltban felháborodva nyilatkozta, deklarálta, hogy semmiféle befolyással nem él a rendfenntartó szervezet irányában. Ezt ma csupán az a néhány dél-zimbabwei turista veheti komolyan, akik életük első budapesti városnézéséről lekésve még békésen szunyókálnak szállodai szobájukban. Megfélemlítés folyik itt, keménykedés, erőfitogtatás, semmi más. Emlékezzetek vissza, hogyan teremtette meg saját legendáját Demszky Gábor! Jó néhányszor belesuttogták a médiába, hogy őt bizony üldözte-verte a rendőrség, az az átkos pártállami. Állítólag azok, akikkel most és korábban is egy ágyba feküdt, akikkel egymás kezét fogdossák és mosogatják. Hihető, ugye?

 

A mostanában történt rendőri beavatkozások egyértelműen bizonyítja, hogy rendőrségünk valóban szolgál és véd: szolgálja a jelenlegi hatalom érdekeit és védi is azokat, minden rendelkezésére álló eszközzel.

 

Van egy barátom. Budakeszin lakik és légifotózással foglalkozik. A mai napon nem engedték a kollégáját felszállni Budapest légterébe. Vajon miért, mikor eddig minden nap megtehette ezt, ráadásul a mai napra is előre bejelentette szándékát? Mivel indokolható ez a hirtelen jött, egynapos repülési tilalom? Semmi köze a politikamentes rendőrséghez és a mai tüntetéshez?

 

Ki akadályozza a forgalmat? Több, furcsa módon kizárólag a jelenlegi ellenzéki oldal által szervezett demonstrációt betiltott az utóbbi időben a mi kis drágalátos politikamentes rendőrségünk arra hivatkozva, hogy a demonstráció szükségszerűtlenül akadályozza a közúti forgalmat. Ezzel az indokkal fúrták meg a budakeszi első útlezárást is. Most vajon ki akadályozta azt a jó kis forgalmat? Talán az a 150 ember a járdán? Vagy netalán az a pár száz rendőr, több tucat autó meg a hatból lezárt két forgalmi sáv, a mai színjáték elengedhetetlen díszletei?

 

Ha figyeltétek a nap folyamán a médiákat, tanúi lehettetek az objektív „tudósítások” hamisságának, a hangulatkeltésnek. Az önmagára oly büszke és népszerű internetes hírcsatornák most bezzeg egyetlen élőképet sem mertek mutatni. A tudósításokban a tüntetőket és a szervezést állandó jelzőkkel illették (tanultuk: eposzi kellékek), amelyek finoman lejáratták az egész nap szellemiségét.

 

Ugyancsak a mai nap történése volt, hogy etikai példaképünk, a magyar nyelv és irodalom, a tánc és illemtan, valamint a vezetéstudományok nemzetközi nagymestere, MP bátran szembeszállt az elemekkel és egy csapásra felavatta a már álló, felavatott Szent-László-hidat. Újabb leckét kaptunk Ron Werbertől és tanítványaitól, hogyan kell egy egész ország időbeosztását egy emberéhez igazítani. Megvártuk, amíg Peti visszajön szabadságáról, ráér és felavat. Egyébként is jól sikerültek eddigi miniszterelnöki szabadságai: a tavalyi árvíz alatt Nizzában süttette a hasát (nagy nehezen azért hazacsalogatták), titokban ment szilveszterezni Kubába (közben itthon élőben adott TV-interjút) és csak egyetlen pletykalapnak adta el az arról készült fotókat (!), míg a Parlament a kórháztörvényt nyomta le saját torkán (és a mienken), addig ő évi rendes szabadságára ment. Emberi magasságok, amiket mi csak nagy nehezen tudunk elérni…

 

Hát kedves lányok-fiúk, ez jutott eszembe a mai napról. Köszönöm, hogy elolvastátok agymenésemet. Mi is volt a célom vele? Próbáljunk meg egyszer az ilyen napok ellen állást foglalni, honlapunkra kirakni, felelőseit támadgatni!

 

 

Budakeszi, 2003. július 4.

 

 

Till Gábor

 

 

PS: Holnap lesz a Meleg Büszkeség Napja – minden érintettnek gratulálok! Lehet, hogy mi rosszul puszilkodunk, vagy csak nem tudunk alkalmazkodni a környezetünkhöz? Az állatvilág az ő szigorú szabályai szerint kidobja magából az ilyeneket…Viszlát!