Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk alternatívája

Előző írásunk („Igen – a Függetlenségre! Nem – az EU-ra! a Jobb Kor Polgári Kör állásfoglalása”) zárómondatai így hangzanak: „Önbecsülésünk kinyilvánítása nekünk csak tekintélyt és valódi partnerséget eredményezhet. Ne félj diktátumokra NEM-et mondani!” Azóta többen feltették a kérdést: „mi lesz velünk, ha nem csatlakozunk?”

Jelen írásban szeretnénk kifejteni, mit is értünk pontosan a „tekintély” és a „valódi partnerség” kifejezéseken, amelyeket Magyarország jövőbeni helyzetére vonatkoztatunk; valamint, milyen sors várhat hazánkra, ha kimaradunk az EU-ból.

Elöljáróban fontosnak tartjuk leszögezni: a jövővel kapcsolatban senkinek sem lehetnek feltétlen, tényeken alapuló állításai, mindannyian csupán a rendelkezésünkre álló adatokból, lehetőségekből, feltételezésekből, valamint történelmi tapasztalatokból indulhatunk ki, és persze saját akaratunk, érdekeink megvalósításának előrevetítéséből. Ezt igaznak véljük akkor is, ha az EU-hoz történő csatlakozás mellett érvelünk, akkor is, ha ellene. Tehát ésszerű prognózisokról beszélhetünk csupán.

Két nagy kérdéscsoportra bontva próbáljuk meg elemezni a jövő lehetőségeit. Az első szerint Magyarország most, 2004-ben nem, de később belép az EU-ba; a második lehetőség szerint hazánk kimarad véglegesen ebből a közösségből, mert a feltételrendszere a későbbiekben is elfogadhatatlan lesz számunkra.

Magyarország most, 2004-ben nem, de később belép az EU-ba

1. Első és legfontosabb feltételezésünk: ha 2004-ben a magyar nép NEM szavazata folytán kimaradunk a csatlakozásból, az nem jelenti azt, hogy velünk az EU soha többet nem fog tárgyalni.  Elemezni fogják az okokat – különösen akkor, ha nem egyedül mi mondunk nemet -, újabb tárgyalások indulnak, amelyek során Magyarország képviselői már más pozícióból, a „nem akármilyen áron” álláspontból kiindulva képviselhetik hazánkat. Az EU irányítói kénytelenek lesznek visszatérni saját – az Európai Bíróság által megfogalmazott – alapelvükhöz: az egyenlő elbírálás elvéhez, a megkülönböztetés tilalmához. A magyar félnek ragaszkodnia kell a mezőgazdasági termelőknek nyújtandó, a már bent lévőkkel azonos támogatás mértékéhez. Ez a kérdés vezet át a szerintünk másik legfontosabb terület…

2. A magyar föld hazai kézben tartásának problémaköréhez

Tudnunk kell azt, hogy hazánk termőföldje egyedülálló minőségű Európában, egyes nyugati szakemberek szerint Magyarország természeti adottságai lehetővé teszik akár 30 millió ember élelmezését is. /Ezért oly kívánatos a nagy nyugati gazdálkodó szervezetek számára a magyar föld megszerzése./

A jelen helyzetben – hiába állapítottak meg 7+3 év moratóriumot a föld elidegenítésének kérdésében, ha a földbérlet liberalizációját viszont kötelezővé tették – belépésünk pillanatától földbérlet formájában kerülne idegen kézbe hatalmas termőföld-terület, évtizedekre szóló bérleti szerződések útján, a külföldi de facto tulajdonos lehet tehát azonnal, de jure tulajdonos lesz 7 vagy 10 év múlva.

Ez elfogadhatatlan helyzet, mivel állítjuk:

a hazai kézben lévő föld mindenkor a nemzeti lét talpköve!

Az elkövetkezendő tárgyalásokon a magyar félnek ragaszkodnia kell egy alapelvhez: a föld nem tőke!

A jelenleg érvényben lévő, a Nizzai Szerződésben megfogalmazott „legfőbb szabály” szerint: a tőke szabad áramlásának elve minden más jogszabályt „felülír”, a földtulajdont tőkének tekinti!

Ennek a jogelvnek az érvényesülése egyenesen vezet a nemzeti függetlenségünk elvesztéséhez. Ezt nem engedhetjük!

3. Hasonlóképpen fontos, a nemzet fennmaradása szempontjából elengedhetetlen kérdés: kilépni a Magyarországot súlytó adósságcsapdából. EU-s tárgyalásoktól teljesen függetlenül, a magyar kormánynak el kell érnie, hogy 3-5 évre felfüggeszthessük a hitel-kamatok visszafizetését. /Erre volt példa a közelmúltban más országok esetében./ Jelenleg 7 milliárd dollár, cca. 1600 Mrd. forint (kamat, profit, járadék) áramlik ki az országból évenként úgy, hogy közben törzstartozásunk nem csökken*. A nemzetgazdaság ezalatt a 3-5 év alatt felerősödik, így van remény az egyenlő partnerség esélyének megvalósulására.

(* „A nemzetközi pénzügyi közösség, amely 1982 után fokozatosan lecserélte a termelő-gazdaságot a pénzgazdaságra, el szeretné érni, hogy megszerzett pénzmonopóliuma véglegessé váljon Magyarországon. A pénzgazdaság segítségével ugyanis adósságtörlesztés, kamat, kivitt profit és más járadékok formájában minden évben mintegy 7 milliárd dollár jövedelmet húz Magyarországról.” /Dr. Drábik János/)

4. Ha Magyarország újabb tárgyalásai sikeresen lezárulnak 2005-ig, van esély arra, hogy 2007-ben, vagy később méltányos feltételekkel, gazdaságilag megerősödve, és esetleg Romániával együtt lépjünk be az EU-ba. Ebben az esetben nem történhet meg az, ami jelenleg igen, hogy a legnagyobb határon túli magyarságtól szakítjuk el magunkat, vagy zárjuk el egy megmerevedett schengeni határral. /A Romániával együtt történő belépésünket – hivatkozással a legnagyobb határon túli magyarság létére – feltételként szabhatjuk meg./

5. Magyarországnak még néhány évig ilyen körülmények között sem szabad belépnie a Monetáris Unióba – mint, ahogy ezt jelenleg kötelezővé teszik az új belépők számára – Anglia, Dánia és Svédország példáját követve, amely országok nem voltak hajlandók feladni nemzeti valutájukat, meg kell tartanunk a magyar forintot, és így saját nemzeti pénzpolitikánkat, amely előfeltétele a hazai vállalkozások kedvező hitelekkel történő megerősítésének.

Ha Magyarország nem lesz tagja az Európai Uniónak…

Különböző megnyilatkozásokból tudjuk, hogy a ma gondolkodó emberét leginkább ez a kérdés foglalkoztatja: Mi történhet velünk, ha kimaradunk a csatlakozásból? Bizonyos, sok tekintetben érthető félelmek fogalmazódnak meg ezzel kapcsolatban; elszigetelődünk, lemaradunk, balkanizálódunk, kiszolgáltatottabbak leszünk stb. Ezekre a kételyekre szeretnénk választ adni.

1. Magyarországra, mint piacra a nagy nyugati cégeknek ezután is szükségük lesz, ahogy eddig is volt. A multik továbbra is fognak ide gyárakat, részlegeket telepíteni, beruházni, amíg a magyar munkabérek alacsonyabbak, mint az uniós bérek, és ez még sajnos sokáig így lesz. /Adókedvezményt eddig is kaptak./

2. A nagyvilágban számos szövetségesünk van, és egy esetleges kimaradás után még több is lehet. Japán – amely ország különös figyelmet szentel hazánk iránt bizonyos nyelvi és genetikai rokonság folytán – Kína, mint egyre inkább növekvő gazdasági nagyhatalom, az arab világ, amely Oroszországgal együtt biztosíthatja számunkra az energiaellátás szempontjából ma még oly elengedhetetlen kőolajszármazékokat, és nem utolsó sorban azok a kisebb európai országok, amelyek szintén kimaradnak – akár saját döntésük folytán – a kétes értékű európai integrációból. Magyarán „támaszkodhatunk olyan meglévő és /vagy megszerezhető gazdasági partnerekre, akik nem érdekeltek az euroatlanti pénzoligarchiának való alávetettségünk fenntartásában.” /Síklaky István prof./

Ezekkel az országokkal – Lengyelország, Románia, Szerbia, Horvátország, Bulgária, Balti államok, esetleg Ausztria stb…– elképzelhető egy Kelet-közép-európai, vagy Duna-menti gazdasági, kereskedelmi, kulturális közösség létrehozása, egyenlő partnerségi alapon. /Mint tudjuk, ez nem újkeletű elképzelés./

Ezen túlmenően természetesen kereskedhetünk az EU tagországaival is, ahogy eddig is tettük, a magyar föld terménye – különleges adottságai folytán – ezután is kelendőek lehetnek Nyugat-Európa számára.

3. Az egyik legtöbbet hangoztatott félelem az, hogy visszacsúszhatunk az orosz érdekszférába. Először is, az ilyen eshetőséget természetesen sohasem lehet kizárni, ugyanakkor jelenleg az EU-s érdekszféra sokkal jobban veszélyezteti függetlenségünket. Másodszor, az Oroszországgal fenntartott kereskedelmünk változatlanul kívánatos, annak nem következménye, hogy hegemón törekvések áldozataivá váljunk. Katonai értelemben pedig azért nem, mert egyelőre még a NATO tagja vagyunk. (Ha a világban viszont egy nagy átrendeződés következne be – a küszöbön álló háború következményeit ma még nem tudjuk felmérni – akkor is sokkal inkább kell tartanunk az amerikai hegemón törekvésektől, mint az orosztól.)

Harmadsorban az orosz maffia, mint tudjuk jelenleg is tevékenykedik Magyarországon – ahogy ukrán, magyar és még néhány náció maffiája – ezeket azonban egy nemzeti kormány, egy erős rendőrség és titkosszolgálat, valamint kemény bírói ítélkezés visszaszoríthatja. /Ez a probléma egyébként ugyanúgy jelen van Nyugat-Európában, vagy Amerikában/

4. Egy független, a maga útját járó, termékeny földdel és sajátos ősi kultúrával bíró Magyarország számára van élet a diktátumok Európai Unióján kívül is. Ezt a Magyarországot azonban meg kell teremteni! Az EU-s csatlakozás alternatívája tehát létezik, tudományosan megalapozott programját Síklaky István professzor állította össze, „Független, Semleges, Jóléti Magyarország” címmel, olvasható az Összefogás a Fennmaradásért Hírlevél 10. számában, vagy a „Fennmaradás társadalmi programja c. könyvében /Éliás kiadó 2000./. Interneten: www.fennmaradas.hu

Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy a félelmek, amelyek a kimaradással kapcsolatban jogosan merülnek fel mégiscsak feltételezéseken alapulnak, míg az Unióba történő belépés esetében konkrét adatokra – még ha igen hiányos adatokra is  – számokra hivatkozhatunk, akkor, amikor az ezekből levont következtetések folytán NEM-et mondunk. Függetlenségünk elvesztése tudniillik az első esetben lehetséges, de nem valószínű, a második esetben, a csatlakozás esetén biztosnak látszik.

Hangsúlyozzuk ismét; a magyar NEM földindulásszerű folyamat kezdetét jelentheti, a Kelet-európai országok népeinek öntudatát és bátor, együttes kiállását indíthatja el az EU-diktátummal szemben. Az Unió urait rákényszerítené, hogy újragondolja és átértékelje az újonnan jelentkezőkhöz való viszonyát, és talán a bővítésre szánt 0,14%-os „áldozathozataluk”-ról is kiderülne, hogy ez így egy kicsit kevés.

Budakeszi, 2003. március 11.

Jobb Kor Polgári Kör, Budakeszi