A Jobb Kor Polgári kör állásfoglalása

 „Beszédetek legyen: igen, igen, nem, nem.”

Máté 5, 37

Ki kell végre mondanunk: az Uniós népszavazás időpontjához közeledvén – minden tiszteletünk mellett -, hogy nem értünk, nem érthetünk egyet Orbán Viktor és a Fidesz vezetőinek álláspontjával, mely szerint ismervén és elismervén az Európai Unióhoz történő csatlakozás összes hátrányos és megalázó feltételét, „igen”-re szólítanak fel.

Első és talán egyetlen nyomós érvük a „mégis igen” mellett: ha bent vagyunk az EU-ban, kedvezőre tudjuk fordítani a jelenlegi hátrányos helyzetünket.

Mint önálló véleményalkotásra képes, nemzete sorsát átérző, azt formálni és nemcsak elszenvedni akaró, szuverén polgárok kijelentjük, nem érthetünk egyet a következők miatt:

1.) A magánbanki csoportok által fenntartott, kinevezett -és nem választott- személyekből álló Európai Központi Bank az EU tényleges pénzügyi-gazdasági irányító testülete. Működésének függetlenségét a Maastricht-i Egyezmény 107. cikkelye határozza meg, mely azt mondja ki, hogy semmilyen választott szerv, vagy testület a működését nem ellenőrizheti, befolyását nem érvényesítheti irányában.

Tehát az EU pénzelosztó rendszerén nekünk nincs módunk belülről változtatni!

2.) Az EU tényleges kormánya az Európai Bizottság. Jean-Luc Dehaene, az EU Konvent alelnöke januárban Magyarországon járt, és közölte velünk, ne is számítsunk arra, hogy ebbe a testületbe magyar – ill. az új belépők közül bárki – bekerülhet, ehelyett keressünk magunknak pozíciókat más, alacsonyabb szintű szervezetekben. Nyilatkozata teljesen ellentétes az EU „Alkotmányával” (Római Szerződés, Amsterdam, Maastricht, Nizza), amely szerint: „a Bizottság tagjai között lennie kell minden tagállam legalább egy állampolgárának…”

Tehát az EU kormányában sem vállalhat Magyarország szerepet – következésképpen változtatni a jelen helyzeten itt sem tud!

3.) Az EU Parlamentjében 700-nál több képviselő között lesz 24 magyar (3%!), és a jelen állás szerint többségében a magyar érdekek mellett oly „keményen” kiálló SZDSZ és MSZP soraiból.

Következésképpen változtatni itt sem tud!

4.) Az egy főre jutó EU-s támogatás Magyarországra nézve 49 €, szemben a Görögországnak és Portugáliának nyújtott kb. 430 €-val. Ez a Koppenhágában ránk erőltetett diktátum teljesen ellentétes az Európai Bíróság által megfogalmazott alapszerződéssel, amely kimondja: „Ki kell zárni a Közösségben a termelők vagy a fogyasztók között minden megkülönböztetést.”

Ez is lezárt kérdés, változtatni már ezen sem lehet!

5.) A csekély, mérhetetlenül aránytalan, a mezőgazdaság terén nyújtandó támogatáshoz is csak pályázatok útján juthat az egyes termelő.

a)    A pályázatok elbírálási ideje 2-3 évig is elhúzódhat, ez alatt garantált a magyar termelők lemaradása, versenyképtelensége a nyugatiakkal szemben, magyarán nagy részük tönkremegy, és földje eladására kényszerül. A vevő többnyire külföldi lesz, a magyar paraszt ismét zsellérré válik.

b)   A pályázatok megfogalmazásához a termelőknek „szakértőkre” lesz szükségük, akik a pályázott összeg legalább 10%-át fogják elkérni munkájukért.

c)    A pályázatoknak legjobb esetben is csak 60-70%-a lesz sikeres, és ne felejtsük el, hogy mindez csak a régi tagoknak nyújtott összeg 25%-ából, amit az EU-által engedélyezett – korlátozott mértékű – állami támogatás egészíthet ki.

Összegezve: a magyar mezőgazdasági termelők kb. 1/5-ét kaphatják meg annak az összegnek, amit nyugati társaik.

Tehát Koppenhágában az EU a leglényegesebb pontokban saját korábban lefektetett alapelveit rúgta fel a másodrendűként kezelt államokkal, így Magyarországgal kötött szerződése során!

Hogyan lehet ezen a helyzeten „belülről” változtatni? Sehogyan! 

Szanyi Tibor államtitkár úr „megnyugtatott” minket: 500 000 magyar termelő mehet tönkre az első néhány évben. Köszönjük, erre nem bólintunk rá!

Erre csak NEM lehet a válaszunk!

Mindezeken túl vegyük figyelembe az EU vezetői által előre bejelentett, fokozatos támogatás-csökkentést, amelynek következtében az új belépők soha nem érhetik el a száz százalékot, örökös hátrányunk tehát megpecsételődött.

Vesd össze mindezt a fent ismertetett, az Európai Bíróság által megfogalmazott alapelvvel, a megkülönböztetés tilalmával!

Vegyük még figyelembe, hogy a jelenlegi kormány nagymértékű privatizációt helyezett kilátásba – a Valutaalap pedig megszorításokat követel -, amelynek következtében a nemzet vagyonának túlnyomó része, ha nem teljes egésze kerül külföldi tulajdonba.

Az „igen”-re buzdítók hogyan számolnak el majd lelkiismeretükkel, amikor hazánkban már semmivel sem rendelkezünk mi, magyarok?

Egy ilyen mértékben meggyöngült anyaország nem lehet támasza a határon túli nemzetrészeknek sem, így a majdani és igen kétesen „légiesített” határok már nem erősíthetik a nemzet egészét.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozásról a pályázók közül az elsők között hazánkban lesz népszavazás. Ha Magyarország NEM-et tud mondani a diktátumra, akkor nemcsak bebizonyítja ország-világ előtt, hogy önként nem hajlandó Európa cselédjévé válni, hanem húzóerőt is képvisel. Az utánunk következő országok már egy olyan büszke és öntörvényű nemzet példáját követhetik, amely, mint 1956-ban felmutatja a világnak szabadságszeretetét, és amely nemzet csak, mint egyenrangú fél hajlandó részt vállalni az európai népek közösségében.

Nem fogadhatjuk el a Szent István-i párhuzamot sem! Akkor egy erős, határokkal körülbástyázott, önálló, független, keresztény állam létrehozása volt a magyarság európai megmaradásának egyetlen esélye. Ma a tét, – hangsúlyozzuk, ilyen feltételekkel – a függetlenség elvesztése pénzügyi, gazdasági, honvédelmi, kulturális, vallási és legfőképpen demográfiai téren. Tudjuk, az EU irányítói 7-8 millióban limitálnák a magyarság számukra „ideális” népességét.

Önbecsülésünk kinyilvánítása nekünk csak tekintélyt és valódi partnerséget eredményezhet. Ne félj az önbecsülés kinyilvánításától!

Ne félj diktátumokra NEM-et mondani!

Budakeszi, 2003. február 18.